Mielőtt elindultunk volna Omanba, láttam képeket, sejtettem, hogy gyönyörű, de hogy ennyire jó hely, azt azért nem gondoltam volna. Persze ehhez azért nagyban hozzájárult a kis csapat, akikkel mentünk.
- nap
Hosszúhétvége volt, ezért felkeltünk hajnalok hajnalán és elindultunk 6kor, hogy ne kelljen kilométeres sort állni a határnál. Hat órát utaztunk, mire megérkeztünk Muscatba, a fővárosba. Jó érzés volt végre nem felhőkarcolók között járkálni. Megebédeltünk, aztán bevetettük magunkat a szállodánkba, hogy aznap fürödjünk, kajakozzunk, esetleg ha nem nagyon hideg megmártózzunk az óceánban.
Este kíváncsiak voltunk a város hangulatára, sétáltunk egy nagyot a kornisán. Luca pár perc séta után már unta és kérte, hogy vegyem fel az ölembe (ennek majd később lesz jelentősége). Aztán “betévedtünk” az egyetlen külföldieknek elfogadható étterembe, ahol közölték, hogy van asztal, de a földön kell ülni, mármint párnákon. Gondoltam, ó, a legjobb.
2. nap
Reggeli után felkerekedtünk és elmentünk a Sink Hole nevezetű helyre, ami állítólag úgy keletkezett, hogy egy meteor becsapódott a sziklába. Hogy ez csak legenda vagy nem, azt nem tudom. De a lényeget tekintve, mindegy is.Mondanom sem kell, hogy a gyerekeket alig lehetett onnan elhozni, úgy élvezték az ugrálást a mély vízbe. De aznapra még egy wadit is beterveztünk, ami szintén csodálatos, ezért meg kellett válnunk ettől a csodálatos helytől. Utunk a Wadi Shab felé vezetett. Miután leparkoltunk az autóval, egy motorcsónak vitt át minket a túlpartra, ahonnan a túránk vezetett a wadi belsejébe. Itt hatalmas sziklákon és köveken kellett mászkálni, mivel azonban izgalmas terep volt, Luca egyszer sem mondta, hogy vegyem fel. Ez érdekes…. :o)
3. nap
Van egy Jebel Shams nevű hegy, amelynek a legmagasabb pontja 3000 m. Normális betonút nem vezet fel, de azért SUV-val fel lehet menni, és nem is annyira vészes. Persze voltak bevállalósak, akik simán nekivágtak normális, rendes személyautóval. Közel-Kelet Grand Kanyonjának hívják ezt a helyet, lenyűgöző…Aztán meglátogattunk egy cseppkőbarlangot, ahová egy kisvonat vitt minket.
4. nap
Az utolsó éjszaka a szállásunk egy hegy tetején volt, sziklákon, ahonnan a kilátás maga volt a csoda. A fényképek magukért beszélnek.Aznap meg meglátogattunk egy ősrégi kis falucskát, ahol az egyik részben, az épületekben már nem is élnek emberek. Az egyik házban, ami még jobb állapotban megmaradt, kialakítottak egy kis múzeumot, de a többit nem használják. Úgy éreztem magam, hogy a világ végén vagyok egy kísértet faluban.Utolsó állomásunk Nizwaba vezetett, ahol egy erődöt látogattunk meg.Nagyon izgalmas és színes barangolás volt Omanban. Mindenkinek tudom meleg szívvel ajánlani. Még sok-sok ilyent!!!
by