Imádom a nagyon szép, jó képeket! Elbűvölnek, magával ragadnak, el tudnám nézegetni őket akár órákon keresztül is.
Ezért is mentünk el évente, vagy volt amikor akár évente többször is külföldön családi fotózásokra, hogy legyenek profi képek rólunk és a gyerekekről. Olyan jó volt követni, hogy évről évre mennyit változtak, hogyan nőnek.
Ezért amikor szembejött velem a lehetőség, hogy meghallgatásra kéne elvinni a lányokat, fotó portfolió elkészítése céljából, megkérdeztem tőlük, hogy lenne-e kedvük. Azonnal rávágták, hogy természetesen.
4 db. workshopon vettek részt, ahol tanítottak helyes artikulációt, kamera előtti mozgásokat és mimikát. A lányok hétvégén szorgalmasan mentek a workshopokra,volt amelyik közelebb állt hozzájuk, volt amin jól szórakoztak.
Azt gondolom, hogy egy kislánynak önbizalom növelő egy ilyen tapasztalaton átesni, készül rá testileg-lelkileg. Az én lányaim reggel amikor eljött a nagy nap, iszonyatosan izgultak. Elképzelték, hogy milyen lesz, volt bennük félelem rendesen.
Azt az infót kaptuk, hogy 2.5-3 órát vegy majd igénybe a fotózás. Ehhez képest 5-6 órán át ott voltak, fáradhatatlanul. Amikor kijöttek madarat lehetett velük fogatni, csak meséltek, meséltek az élményekről, egyik vágott a másik szavába, nem bírták türelmesen kivárni, hogy befejezze, ő is szerette volna minél előbb elcsacsogni a mondókáját. Öröm volt hallgatni. A jelen képeken Zorka és Luca van rajta, Gréta nem volt velünk a meghallgatáson. Ő most megy az utlsó workshopra, majd 1-2 hónapon belül neki is meglesz a fotó portfoliója. Ő sem maradhat le, ha tesói ilyen procedúrába vágták a fejszéjüket.
Nézegessétek ezeket a képeket, természetesen van mit fejlődni ezen a téren is, de indulásnak nem rossz, szerintem.
by