Nagymamával nőttünk fel…Sok emlékem van vele kapcsolatban.
Ő mesélt nekem miközben ettem kiskoromban, vonatállomásokat sorolt, amiket én is ismertem, csak hogy hajlandó legyek lenyelni egy pár falatot. Vele szánkóztunk, akkor sem adta fel, amikor szánkózás közben kitört a csizmájának a sarka, mert azzal fékezett.
Vele tanultam meg kézimunkázni, varrni, kötni, horgolni. Iszonyatosan sok türelme volt. Fürge, szorgalmas, tüsténtkedő volt. Mindig dolgozott. Sosem pihent. Ezt hogy csinálta, azt nem tudom, de ez így volt. Rengeteg energiája volt. Sütött, főzött, kézimunkált, takarított és még az unokákkal is Ő foglalkozott.
Emlékszem az egyik születésnapomra hazahozott egy kiskutyát, nagyon örültünk neki. Ez még Erdélyben volt, kb. 6 éves lehettem… Legszebb ajándék volt.
Egyszer nyaraltam vele életemben kettesben. Mert az akkori barátom úgy gondolta, hogy rendben van az, hogy elmegy nyaralni a szüleivel Olaszországba, míg én dolgozom. Ezt az időt arra szerettem volna kihasználni, hogy elvigyem a Nagymamámat Zalakarosra fürdeni, mert magától úgy sem ment volna el. Azt a boldogságot, amit az arcán lehetett látni nem tudom szavakba önteni. De végtelenül hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt átélhettem.
Nagyon örült a dédunokáknak, mély nyomot hagyott Grétike szívében, tanította varrni. Az utóbbi hónapokban mindig úgy jöttünk vissza Dubaiba, hogy fogjuk-e még Őt látni? Rossz érzés volt….
Nyáron Grétike elkezdett varrni egy szívecske párnát Dédinek, nem tudta befejezni, de azt mondta nekem, nem baj, majd karácsonyig befejezi és odaadja. Sajnos már nem tudta odaadni. Dédi október 17én meghalt…..
Az utóbbi hónapokban már nagyon sokat szenvedett. Arra próbáltam tanítani a gyerekeket, amikor nagyon elkeseredtek, hogy hiányzik a Dédi, hogy ne legyünk önzőek. Fogjuk úgy föl, hogy már nem szenved többet és jobb helyre került. Karácsonykor kimentünk a temetőbe Zorkával és Grétával, vittünk virágot és beszéltünk hozzá. Biztos vagyok benne, hogy hallotta.
Nyugodj békében Dédi….
by