Elkezdtem tanítani vasárnap délután zongorát.
Nem volt egyszerű megszervezni, hogy addig kivel lesznek a gyerekek, hiszen még nagyon picik. De aki akar valamit az megoldja, bármi áron.
Egészen más magán órán tanítani, mint iskolában. Saját magamon veszem észre, hogy tanítás közben jönnek az ötletek, hogy mit hogyan kéne játszani és azzal a lendülettel meg is tanítani. Az egyik kislány pár óra múlva közölte, hogy a zongorázás nagyon nehéz.Hát igen, tényleg nem könnyű. Gondolkoztam, hogy kéne meghozni mégis a kedvét, vagy legalábbis nem elvenni a zenétől és a zongorázástól. Amúgy lovagol öt éve es imádja a lovakat. Kitaláltam, hogy valahogy bele kéne szőni a lovakat a tanításba. Sikerült. Mostanában nagyon lelkes. Én ezt hatalmas sikerélménynek élem meg.