Szia, Dobai Szidónia vagyok.

 
Az elmúlt évtized számomra nemcsak földrajzi vándorlásokat, hanem mély, belső átalakulások sorát is jelentette. 
 
Két kontinensen, három különböző kultúrában éltem – egy édesanyaként, folyamatosan egyensúlyozva az újrakezdés, az alkalmazkodás és a belső hűség között. Bécs, Dubaj, Szingapúr – városok, melyek nem csupán a tájat, hanem engem is formáltak.
 
Ahogy változott körülöttem a világ, úgy alakult át bennem is valami. 
Kezdetben a túlélés volt a cél – később a tanulás, majd az elmélyülés. 
 
A keresések lassan irányt kaptak, a sodródásból tudatos jelenlét lett.
Egyre tisztábban éreztem: az önismeret nem cél, hanem út – és egy idő után nemcsak magam miatt megyek rajta.

Ma már azokkal dolgozom, akik valamilyen formában átléptek egy határt.

Akik érzik, hogy a régi keretek szűkké váltak, de az új még formálódik.

Akik nem külső válaszokat keresnek, hanem saját, belső hangjukat szeretnék újra hallani, megérteni – és komolyan venni.

A mentorálás számomra nem tanácsadás, és nem is „megoldás” keresése. Sokkal inkább egyfajta kísérés: jelenlét, figyelem, tér és idő ahhoz, hogy egy belső folyamat kibontakozhasson.

Együtt gondolkodunk, sokszor csendben.

Teret adunk a régi minták elengedésének, és annak, ami épp születőben van.

Hiszem, hogy minden változás magában hordoz egy új lehetőséget – akkor is, ha eleinte fájdalmas vagy bizonytalan.

És hiszem azt is, hogy nem kell egyedül végigmennünk rajta.

Ha megszólít valami ebben a történetben – talán azért, mert részben a tiéd is –, akkor lehet, hogy éppen most nyílik egy ajtó.

Ott leszek veled, ha úgy döntesz, belépsz rajta.

Dobai Szidónia