Olyan szívesen visszapörgetném az idő kerekét, leülnék a kicsi Szidivel, Globalmamival és megbeszélném vele, hogy nem kell aggódni, minden rendben lesz és mindig minden úgy van jól ahogy van.
Az én utam is göröngyös, de éppen ettől szép! Mert tele van élettel, élménnyel, kalanddal.
Mindig is nagyon kíváncsi természet voltam, érdekelt magammal kapcsolatban, hogy meddig tudok elmenni, mire vagyok képes és mire nem. Nagyon feszegettem a határaimat már fiatal koromban.
Az egyik legmeghatározóbb döntés az 20 éves koromban történt, amikor 2 perc alatt válaszoltam arra a kérdésre, hogy hajlandó vagyok-e halasztani egy évet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán annak érdekében, hogy elutazzunk egy trióval, hegedű, cselló, zongora, Dél-Koreába, Szöulba dolgozni. Ez a döntés, nagyon meghatározta az életemet. Biztonságot adott, tudtam belőle tovább építkezni és óriási tapasztalatot szereztem.
Ma már tudatosan teremtem magamnak amire vágyom, de így utólag belegondoltam, hogy régen is ezt tettem, csak nem volt tudatos.
Mivel belekóstoltam az utazás világába, teltek-múltak az évek és nagyon elkezdett hiányozni, hogy világot lássak.
Nem véletlenül, megismerkedtem a férjemmel, aki gyerek korát külföldön töltötte, Peruban és Algírban. Ezt a mintát látta és ő is erre vágyott. Bennem megtalálta a segítő társat. Egy percig sem gondolkodtam, hogy induljunk-e el vagy sem, mikor a férjem felvetette, hogy lehetőségünk lenne kiköltözni Bécsbe.
Akkor még csak egy kislányunk sertepertélt körülöttünk , Zorka, 2 éves volt.
3 gyönyörű évünk volt Bécsben, imádtam. Közben megszületett Grétikénk.
Életem során rengetegszer tapasztaltam, hogy ha belekényelmesedek egy állapotba és nem szeretnék a körülményeimen változtatni, de a sors úgy hozza, hogy mennem kell, fájdalmas az elkövetkező időszak, ha tudatosan nem dolgozom azon, hogy jól legyek az új helyen is. Ez történt Bécs után. Ugyanis terhes lettem a harmadik kislányunkkal, az áldott állapot közepefele derült ki, hogy ha elfogadjuk a felajánlást, költözünk Dubaiba. Ez a döntés nem volt könnyű. Nem is indult könnyen Dubaiban az életünk egy 5 éves, egy 2.5 éves és egy 6 hetes gyerkőccel.
Viszont nagyon hálás vagyok Dubainak, hogy annyi mindent tapasztaltam a 6 év alatt, magamról, a világról, hogy azt gondolom, nagyon megérte. A blogomban olvashattok a kalandjainkról….
A 12 éves külföldi létünket Dubai után Szingapúr zárta, álmomban sem gondoltam volna, hogy én valaha fogok élni Szingapúrban. Nem állt tőlem távol Ázsia, a Szöul-i kiruccanásom miatt, de azért Szingapúr és Szöul nagyon más város. Szingapúr-i élményeinkről is olvashattok a blogomban, van bőven mit….
Közben elkezdtem foglalkozni személyiségfejlesztéssel, engem mindig is érdekelt, ami nekem rengeteget segített a covid időszak alatt, amikor Szingapúrt luxus börtönnek éreztem.
Megérett bennünk a közös döntés, hogy annyira megváltozott a világ, így nekünk is változni kell.
Nem volt nehéz, nem vágytunk már semmi másra, csak hogy minél előbb hazaköltözhessünk. Nem volt bennünk hiányérzet, nem sajnáltuk, hogy miért nem tart még a világ körüli kalandozás élménye. Elkezdtem magamra koncentrálni, hogy építsem az életemet egy másik úton. Itt tartok most….
by