A szokásos év eleji síelés most sem maradt el. Egy kicsit rohanós volt a program, mert sajnos már december 26án elutaztunk, így a karácsony egy kicsit rövidre sikeredett. Schladming volt az úticél, ott volt a szállás. Most már mind a három lány síelt. Lucuska valahogy úgy hozta a sors, hogy ugyanazon a pályán kezdte, mint anno 5 évvel ezelőtt Zorka. Érdekesen működnek a gyerekek. Addig amíg én meg nem jelentem a pálya mellett, hogy megnézzem, hogy síelget Lucus, addig tette a dolgát és “utánozta” a nővéreit, nem volt semmi gond. Reggel felöltözött, reggelizett és ment a Grétával ki a buszhoz, amely vitte őket fel a szemközti hegyre, Rohrmosra. Ahogy én megjelentem, elkezdődött a sírás. Ezelőtt 5 évvel Zorka is ezt csinálta, de őt nem hagytuk ott. Lucuskánál már másképp viselkedtünk. Tapasztalatok alapján nem volt semmi gond 3-4 napig, csak amikor én ott voltam. A legutolsó nap sem balhézott, hogy nem akar menni, akkor is szívesen ment. De én akkor már a saját utamat jártam! :o)