Múlt csütörtökön Luca reggel elkezdett hányni. Az elsőnél azt gondoltam, hogy biztos nem esett annyira jól neki valami. Egyébként nem szokott. De amikor kimentünk a játszóra és 5 percenként hányt, akkor már vettem az irányt a doki fele. A korházban kötöttünk ki, infúzió. 24 óráig bent akartak tartani.
De estére jobban lett és hazakéredzkedtünk. Így hazaengedtek.
Ilyen előzmények után másnap következett a sivatagi túra. Nagyon tudja értékelni az ember minden egyes pillanatát az életnek, ha nem korházban van. Kb. 25 terepjáróval indultunk neki az útnak.
Amúgy is imádok konvolyban menni, de ennek a túrának volt valami plusz hangulata.
Ahogy fel alá cikáztak ezek az autók a homokban, nagyon lenyűgözött. A gyerekek ahogy megérkeztünk azonnal birtokba vették a terepet. Homokban fürödtek, játszottak, bukfenceztek stb.
Pörkölt volt a menü, amit ott kint bográcsban készítettek el az elszánt fiatalok. Nagyon finoman sikerült! Mindenki jóízüen ette, kenyérrel, csemege uborkával. Aztán újra játék, beszélgetés, sétálás a terepen.
Szuper nap volt! Egy kis ízelítő.
Akinek jó a szeme, észreveszi Zolit a bogrács mellett sapkában és kék pólóban. Mi meg Lucussal meg Beával a homokdüne tetején gubbasztunk és nézzük a fejleményeket. :o)
by